- És az az utáni napon elindultunk megkeresni a többieket…- folytatta Draco a mesélést- Hermione figyelsz rám egyáltalán?
- Ühümm- szólt az álmos hang, és a lány a fiú vállára hajtotta a fejét, aki ennek nem tulajdonított olyan nagy jelentõséget.
- Jó akkor folytatom. Szóval ott tartottam…- fogott bele újra a történet részletes taglalásába.
Ám Hermione, már az igazak álmát aludta. Draco elmosolyodott, megpróbálta finoman ébresztgetni a lányt, de nem járt sikerrel. Más lehetõség nem lévén, ölbe vette, és elindult vele vissza a fogadóba. Ismerõs volt neki ez a cipekedés, de nem bánta egy cseppet sem. Bevitte a lányt a szobájába és letette a baldachinos ágyra. Gondosan betakargatta és szokásához híven egy puszit nyomott a lány homlokára. Majd az ajtó felé vette az irányt, amikor Hermione álmos hangján megszólalt:
- Hiányoztál Draco!
- Te is nekem- suttogta halkan a fiú, és csöndesen becsukta maga mögött az ajtót.

***


A következõ napot Hermione a környék felfedezésével töltötte, természetesen egyedül, mivel Draco és Leslie megint összekaptak, hogy ki legyen a lány gardedámja. Ezért a lány a legkézenfekvõbb megoldást választotta: egyedül indult útnak. Bár jobban szerette volna a könyvtárt megkeresni, de most inkább egy kis szabad levegõre volt szüksége.
A környék varázslatos volt, mindenkitõl háborítatlan, igazi menedékhely. Hermione letelepedett- távol a Repülõ Sárkánytól- egy padra és elmélyedt egy könyvnek az olvasásában, amit a szobájában talált. Lágy szél lengette meg a szomorúfüzet, ami alatt már említett pad állt. A lány elmélyedt az olvasásban, mert az olvasmány elég érdekesnek mutatkozott, ugyanis Darkness Falls történetét foglalta magában.
A kötet szerint a falut, valamikor Roxfort alapítóinak idejében hozták létre, nem kisebb személyiség vettek ebben részt, mint Mardekár Malazár legjobb tanítványa. Dylan Drake nem osztotta mentora véleményét a nem tisztavérû mágusokkal hovatartozását illetõen, bár ezt nyíltan sosem merte vállalni.
Jó szándékát az is példázta, hogy rengeteg embert mentett meg szörnyû kínzások és megaláztatások elõl. Egy rejtekhelyre bújtatta el az embereket, amibõl késõbb egy falu alakult ki. Az itt lakók közös erõvel különleges erõteret hoztak létre, ami megvédi õket az ártó lelkektõl. Csak jó szándékú, tiszta szívû ember lépheti át a határt senki más. A helyrõl kevesen tudnak, még a régi könyvek egyike sem említi a falut. „Akkor ez a könyv, miért szól Darkness Falls –ról?” kérdezte Hermione. Amikor az utolsó oldalra lapozott, megkapta kérdése a választ. Fekete tintával egy bejegyzés volt a lapra írva.

„A könyvet Darkness Falls egyik lakója állította össze, régi jegyzetekbõl és feljegyzésekbõl. Hálával és nagyrabecsüléssel tartozunk neki. E mûvet a falu határain kívülre nem lehet kivinni”

Hermione becsukta a vaskos kötetet, majd elindult vissza a fogadóba. Már késõ délután felé járt az idõ, a nap éppen lemenõben volt. Mikor a lány belépett az ajtón, a már javában készülõdõ Sárkányokba botlott.
- Hová mentek?- kérdezte Hermione.
- Befejezzük azt, amit ti a múltkor félbehagytatok- mondta Jane.
- Én is megyek- szólt határozottan.
- Nem- vágott közbe Draco, ellentmondást nem tûrõ hangon.
- Ebbe te ne szólj bele!- nézett rá villogó szemekkel Hermione.
- Megint meg akarsz sebesülni?- vágott vissza.
- Még mindig jobb, mint tétlenül ülni. Egyébként még hányszor kell elmondanom neked, hogy fejezd be ezt a nagy aggodalmaskodást?!
- Ne csinálj hülyeséget !- mondta a fiú mérgesen.
Közben a körülöttük állók nevetve súgtak össze a hátuk mögött. Nagy mulatságos volt látni a két civódót, mint két négy éves gyerek, de a téma itt sokkal komolyabb volt. Draconak feltett szándéka volt, hogy megakadályozza Hermionét, és a lány makacssága azt diktálta, ne törõdjön a fiúval. Szinte izzott körülöttük a levegõ a sok feszültségtõl és valami teljesen már tényezõtõl.
- Tuti, hogy nemsokára össze fognak jönni- súgta oda Jane, Leslienek.
- Fõleg ha én is besegítek egy kicsit- szólt ravaszul.
- Mire készülsz?
- Féltékennyé teszem a szõke herceget- kacsintott, majd megköszörülte a torkát és a következõket már hangosan mondta- Draco szerintem Hermione nagylány már, és nem szorul a te segítségedre. Ha jönni akar, akkor ne akadályozd meg ebben.
- Te ebbe ne szólj bele!
- Miért ne szólhatna bele?- vágott közbe Hermione- Joga van elmondani a véleményét.
A lány hátat fordított a mérgesen füstölgõ Draconak, és következõ szavait, már a többiekhez intézte:
- Ugye nem fog zavarni benneteket, ha veletek megyek?
- Nem – mondták egyszerre.
- Akkor el van intézve.
- Ez akkor sem jó ötlet!- erõsködött Draco- Még gyenge vagy!
- Nem vagyok gyenge! Ha akarnám, akkor akár most is tudnálak páholni.
A többiek elfojtott nevetéssel és némi torokköszörüléssel próbáltak elfordulni. Draco arca vörös volt a méregtõl, szürke szemeivel pedig ölni tudott volna. A társaság többi tagja az ajtó fel kacsintgatott. Majd pár perc múlva a két fiatal édes kettesben maradt, a fogadó üres elõterében.
- Megint elõbújt a vadmacska éned?- mondta Draco epésen.
- Nagyon vicces.
- Ha tönkre akarod tenni magad, akkor gyere. Weasley biztos örülni fog, ha darabokban küldünk haza.
- Ronnak meg mi köze van ehhez?- kérdezte dühösen Hermione.
- Inkább menjünk, mert soha nem végzünk! – tért ki a válasz elõl.
A lány éppen folytatni próbálta a beszélgetést, de a fiúnak már nyoma sem volt, mert gyors léptekkel elhagyta a fogadót. Jobb híján Hermione kiment az ajtón és csatlakozott a többiekhez, majd az élen járó Draco után indultak.

***


Órákkal késõbb a tízfõs csapat két részre oszolva lopakodott síri csendben az erdõ mélyén. Természetesen Hermione nem Dracoval tartott. A fiú legnagyobb örömére, a lány pont abba a csoportba került, amibe a kedves unokatestvére. Leslie, pedig tetézve ezzel a szõkeség rossz kedvét, nem felejtette el kifejezni örömét eme szerencsés véletlennek, aminek folytán Hermione és õ együtt fognak dolgozni. Draco most már a hányinger kerülgette, de nem szólt egy szót sem, csak menetelt elõre. Amikor pedig már jó messze jártak a másik csaptattól, akkor kirobbant belõle egy „rövid” szóáradat. Tristen megelégelte a dolgot és Silencio bûbáj bocsátott a méregtõl vörös rokonra.
Néhány kereséssel töltött óra után, a két csapat újra találkozott. Draco ekkor, már lenyugodott és Tristen pedig levette róla a bûbájt. Mivel nem találtak semmi druidákra utaló nyomot, ezért úgy döntöttek: ezek után együtt folyatták tovább az utat. Elhagyatott tájon mentek végig, ami tele volt mindenféle bokorral és óriási fákkal. De végül a környéken ritkulni kezdett a növényzet. Sötétebb lett, amikor egy másik ösvényre tértek rá.
Keara- a pálcája fényénél- rengeteg lábnyomot vett észre a puha földû úton, ezek elég frissnek látszottak, ami azt jelentette, hogy nem járnak messze. Körülbelül negyvenen lehettek, akik ezt az utat választották, de nem törõdtek a jelek letûntetésével. A nyomokat követve elérkeztek egy tisztáshoz, ahol druidák gyülekeztek. Draco, amíg Hermione nem figyelt védõvarázslatot mondott ki rá. A lány hátán bizsergés futott végig, amikor a bûbáj eltalálta, majd hátranézett és találkozott azokkal a szürke szemekkel, amiktõl megdobbant a szíve. Draco komoly arccal nézett rá majd megszólalt:
- Most maradj egy kicsit távolabb!
- Rendben.
Azzal a fiú csatakozott a társaihoz. Moira eközben ezüst pentagrammot rajzolt. Majd mindenki elfoglalta a helyét. Mindegyikük kinyújtotta a kezét, behunyták a szemüket, és erõsen koncentrálni kezdetek. A nyakukban lévõ lánc, zöld fényben izzani kezdett. Kivétel Dracoé, akinek a karmazsinpiros sugár tört elõ a medáljából.
Fénygömbök jelentek meg a kilenc fiatal elõtt. A gömbök elindultak a pentagramm közepe felé és egyesültek, majd õrületes forgás, és fényáradat világította be a környéket. A tisztáson lévõk is észrevették ezt, és szinte azonnal a különös jelenség után kezdetek kutatni. Nem is kellett sokáig keresgetniük, hamarosan egy óriási sárkánnyal nézhettek farkasszemet. A hatalmas monstrum, nem éppen lehetett ezüstszínûnek nevezni, volt benne némi karmazsinpiros.
De a karmai ezüstösen, és fenyegetõen csillogtak a sötét éjszakában. Draco a pentagramm közepébe sétált, és a csodálatos lényt, a felbõszült druidák ellen uszította. A többiek sem tétlenkedtek, átkokkal próbálták távol tartani a többi megátalkodott csuklyást, akik „ A vezért” akarták megtámadni.
Bár egy kósza átok eltalálta Dracot, õ ennek ellenére folytatta a druidák irtását. Aztán a sötét banda ráébredt, hogy a maroknyi csapat ereje nagyobb, mint az övék. Visszavonulót fújtak, és pár perc múlva már nyomuk sem volt. A holttesteket hátrahagyva siettek el, így még egy feladata maradt a Sárkányoknak. Leslie, a „Ne szennyezd az erdõt!” propaganda keretében, pár pálcamozdulat segítségével, eltemette egy tömegsírba az elesetteket. A csapat ezek után elindult hazafelé.

***


A Sárkányok és Hermione fáradtan vánszorogtak be a fogadóba, majd mindenféle búcsúzkodás, jó éjszakát, meg egyéb felesleges szavak nélkül, indultak el a szobáik felé. Nagyon sokat elvett az erejükbõl a sárkány megigézése. Az ajtók egymás után csapódtak be és már csak két ember volt a folyosón. Draco, aki különösen fáradt képet vágott, már éppen belépett volna a saját rezidenciájába, amikor Hermione utána szólt:
- Állj meg!- mondta határozottan, Draco kelletlenül megállt és nyúzott képpel nézett rá a lányra - Gyere csak közelebb, hadd nézzem meg az arcod!
A fiú ösztönösen a sebhez tette a kezét, ami a fülétõl egészen a szája szegletéig húzódott végig, arcának jobb felén. A hosszú vágásnyom, nem különbözött egy normális vágásnyomtól, de nem ártott volna neki egy alapos fertõtlenítés. Eddig nem is törõdött vele, sõt csak most vette észre, mert kisebb gondja is nagyobb volt, mit hogy ilyen apróságokkal foglalkozzon.
- Áh ez egy kis karcolás, semmi több- mondta, és hanyagul megvolta a vállát.
- Szerintem, nem csak egy kis karcolás. Átok okozta azt a sebet. Tudod, hogy milyen egy druida átka, sosem lehetsz benne biztos, hogy csak egy karcolás, amit kaptál vagy egy lassan ható bûbáj - mondta komolyan, és egy fiolát, meg a zsebkendõjét vette elõ a zsebébõl - Kaptam Janetõl egy nagyon jó fertõtlenítõszert…
- Nem – rázta meg a fejét Draco- Arról szó sem lehet, hogy azt rá tedd a sebemre! Ebbõl a kezelésbõl inkább kimaradnék.
- Ne legyél ilyen gyerekes Draco Malfoy, fogadj szót!
- Mióta lettél ilyen anyáskodó?
- Gyere már közelebb! Ígérem nem fog fájni.
- Igen mama- mondta megadóan a fiú.
Hermione elmosolyodott, és megkezdte a seb kezelését. Draco többször is felszisszent és fintorokat vágott. A kristálytiszta folyadék azonnal kifejtette áldásos hatását.
- Ez nagyon csíííííííííp- fakadt ki végül- Kérlek, hagyd már abba! Ekkora ügyet csinálni egy apróságból…
- Ne nyafogj már! Nem igaz, hogy nem bírod ki - mondta Hermione, és befejezte a seb tisztítását.
Majd elõvette a pálcáját és eltüntette a sebet. A fiú arcán egy apró bõrpír sem utalt arra, hogy nem sokkal elõbb egy vágás volt az arcán.
- Jó készen is vagyunk.
- Nyalókát nem kapok mami?- kérdezte ártatlan arccal.
- Olyan fárasztó vagy- mondta a lány.
- Azt hiszem, még van valahol sebem - kezdte a szõkeség tettet komolysággal.
- Hol?
- Nem tudom pontosan, de valahol itt- mutatott a homlokára.
- Ha lehajolnál, talán még látnám is.
Draco engedelmesen hajtott a fejét. A lány tüzetesen megvizsgálta, az említett területet, majd felállította a diagnózist:
- Nincs ott semmilyen seb, se ütésnyom, egyszóval semmi.
- Pedig fáj.
- Mit csináljak veled?
- Adj rá puszit, akkor talán nem fog tovább fájni.
- A homlokodra?
- Nem egy kicsit inkább lejjebb.
- Az orrodra?
- Lejjebb.
- Áh már értem- mondta a lány és adott a fiúnak egy puszit az arcára, ahol a seb volt.
Draco nem éppen erre gondolt, de azért örült a puszinak. Mondván: Aki a kicsit nem értékeli, az a nagyot nem érdemli.
- Most már nem fáj semmid?
- Nem- mondta halkan, és a szobaajtó felé fordult.
- Draco várj!- mondta Hermione.
- Igen?- csillantak fel reménykedve a szürke szemek.
- Ezt itt hagytad - mondta vigyorogva a lány, aki egy nyalókát varázsolt elõ és átnyújtotta a fiúnak - Ne felejts el utána fogat mosni!
- Kösz!- mosolyodott el Draco- Jó éjszakát!
- Neked is!
Aztán mindketten, bementek a szobájukba, és fáradtan dõltek bele az ágyukba. Ezen az estén nem kellett várniuk az álommanót. Azonnal elmerültek álmuk szövevényes cselekményében és nem foglalkoztak azzal, hogy mi történik a külvilágban.