Én is szorosan átölelte és akkor már ketten bögtünk a kocsifelhajton, míg apu ott állt melletünk és kicsit fintorogva, de azért mosolyogva figyelt minket, ezt a két hülye libát, akik már elálszatták egymást és magukat is a könnyeikkel. Mikor végre elengedtük egymást anya egyből nekem esett és puszilgatni, csókolgatni kezdte az arcomat.

- Jaj, drágám, merre jártál? Úgy aggódtam érted. Már mindenre gondolta! Hívni akarta a rendőrséget, de féltem, hogy akkor csak rosszabb lesz, meg apád nem is engedte és... - és még folytatta volna a síránkozást még hosszú hosszú perceken keresztül, amikor egy motor erős hangja megzavart minket.

Mind a hárman oda kaptuk a fejünket, anya úgy megijedt, hogy egy apró szökkent előttem. Rob volt az, ott ült motorján a patka szélén és minket nézett. Az arcát nem láthattük, mert rajta volt a bukó, nem akarta levenni, mert nem akarta, hogy az őseim megismerjék. Sejtettük, hogy már így is nagy bajban vagyok, nem akarta még az ő jelenlétével tetézni ezt.

De gondolom mikor látta, hogy ennyire örülnek annak, hogy előkerültem, kicsit ő is megnyugodtt. Intett felém jobb kezével, majd meghúzta a gázt és pár pillanat alatt eltünt a szemünk elől. Nem tudom miért, de a helyett, hogy a motor után nézelődtem volna ahogy a szüleim, tekintetem a nyitott ajtó felé vándorolt ahogy zsebre tett kézzel Taylor állt és elég dühösnek látszott. Tudta, hogy Rob volt az a motoros, nem kétséges.

- Ki volt ez , csillagom? - fordult vissza hozzám csacsogva anyám.

- Gondolom a Wilis gyerek - válaszolta unott hangon apa, de tudom, hogy csak szinészkedik, nagyon is érdekli őt mit keresett itt Robert.

- Tényleg?! - sikoltott fel izgatottan anya.

- Igen - nyögtem fájdalmasan, szegény szülém hangja ilyen szinten már káros az egészségre, hát még ilyen közelről. - Ő talált meg és hozott haza.

- Mindig tudtam, hogy nem olyan rossz fiú, mint amilyennek apád gondolja - vágta rá, majd belém karolt és elkezdett vonszolni befelé, anyám részéről ezzel el is lett felejtve ez a kis szökésem. Az ajtóhoz érve csalódottan vettem észre, hogy Tay már nincs ott, pedig beszélni szerettem volna vele, tisztáznunk kell ezt az ügyet, nem akarok vele haragba lenni, még akkor sem, hogy minden jogom meg van hozzá.

************************************

Nagy szerencsémre a szüleim elhalasztották a jó pár órás hegyibeszédet következő napra és csak azzal foglalkoztak, hogy vallásos buzgosággal figyeltek engem, amig elbusztitok három embernek elegendő kajahegyet. Már az első pár percben halálra idegesítettek a kérdéseikkel és azokkal az ájtatos tekintetekkel, de ennek ellenére valahogy szörnyen jól is esett, hogy így foglalkoznak vele. Ilyenkor mindig arra gondolok milyen szerecsés is vagyok, hogy ilyen szüleim vannak.

Persze másnap megkapta a rendes adagot, sőt még Markot is ráuszították, aki egy órán keresztül osztott telefeonon keresztül, vigaszom csupán annyi volt, hogy drága jó barátom is megkapja majd a magáét amikor megérkezik a mobilszámlája, ami normális körülmények között is elég magas szokott lenni. Huú bárcsak ott lehetnék amikor az anyja előveszi és közli vele, hogy ki kell fizetnie a zsebpénzéből. Milyen gonosz is vagyok.

Ami Taylor illetti ő már másnap kora reggel összepakolt, elköszönt anyuéktól és elhúzott otthonról, pedig egy hétre akart maradni, és külnös módon a szüleim sem marasztalták. talán úgy voltak vele, kisebb itthon a feszültség, ha Tay kicsit távol van tőlünk, de főleg én tőlem. Én is akartam beszélni még vele mielőtt még elmenne, de elég látványosan került engem, amire még apu is rásegített.

Robról felől azonban nem hallottam semmit egész hétvégén. Nem hívott, nem keresett, és pár utáltam ezért magam szörnyen csalódott lettem emiatt. Valahol mélyen magamban abban bízta, hogy... nos újra kezdjük. Lehet, hogy csak én beszéltem be magamnak, de úgy érztem, én se vagyok közönbös a számára, hiszen MEGCSÓKOLT! És ő nem az a fajta, aki út, útfélen minden nőnemüt lekap aki csak mozog, neki ez többet jelent, még a sexnél is többet, ezt ő maga mondta. Bár szerintem ezt a Micsoda nőből vette.

**************************************

Mikor hétfőn megint suliba kellett mennem, anyám elvitt az iskolába, pedig már jó pár éve leszokott erről. Mikor is rájött, ha engem is, meg Simont is elviszi az iskolába semmire nem marad ideje és elkésik mindehonnét. Így hát mivel én vagyok a nagyobb és az idősebb én gyalogolok míg öcsém elterpeszkedik a kocsi első ülésén és kárörvendően integet nekem.

De ma másképp volt, ma megint elvitt a suliba, amit normál körülmények között állati cikinek tartottam volna, de most baromi jól esett ez a nemes gesztus anyutól, hogy csak az én kedvemért tett egy kerülöt a városban és még azt is beválalta, hogy estleg Simon késik pár percet az élit zseniképzőjéből, amit öcsém nem igazán dijazzot, hát még azt amikor hátra lett parancsolva és én ülhettem az elsőülésre.

Lehet, hogy gyakrabban kéne balhéznom? Havonta beiktatok egy elszökést, kibirom azt a pár órás fejmossát, mert utána jön a tömény élvezet. Féltett madárkája apunak és anyunak. Bár egy idő után szerintem elegük lenne belölem és csak azt érném el, hogy már nem érdekelné őket, mit csinálok és mi van velem. Nem, jobb ha minden normális, az elszökés hülyeség.

Az iskola előtt már Mark várt eléggé paprikás hangulatban, vállán szürke táska logott, kék egyenzakója és inge jószerivel logott rajta, de ez baromira jól állt neki. Mark nagyon helyes pasi volt, az egyik leghelyesebb, persze csak Rob és Taylor után. De ő bátyámmal ellenekően nem igazán adott a formaságra, talán mert tudta, hogy ez a lezser külső illik hozzá a legjobban.

- Szia - léptem oda hozz fülig érő mosollyal, kiskutyás csillogó szemekkel. Tudtam, hogy itt lesz ezért direkt ma félkotyba kötöttem a hajamat, mert tudtam, hogy szereti így.

- Hello - morogta, majd megfordult és zsebre vágott kezzel leindt befelé. Szándékosan csinálta, játsza a hisztist, pedig neki aztán tényleg nincs oka megsértödni rám, még akkor is ha aggódott értem.

- Na Mark - karoltam belé és hizelegve a vállába furtam az arcomat, szorosan hozzábújtam. - Ne harizz - csöpögtem minden mennyiségben, na nem azért, hogy majd meghassam, sokkal inkább, hogy megnevettesem. Mire elértünk az osztályhoz, tervemet siker koronázta és a merev pofa felengedett bármennyire is küzdött ellene, eleve kudarcra volt ítélve a srác.

- Jaj, Amanda - karolt át. - Soha többé ne csinálj ilyet - mondta mikor elengedett és kihúzta a csatot a hajamból, mire az leomlott.

- Miért csináltad? Direkt a te kedvedért tűztem fel - méltatlankodtam, kemény három percem ráment.

- Mert te nem szereted így - vágta oda, míg a csatomat bevágta a táskájába.

- Hé az egyém! - méltatlankodtam, de ő csak vigyorgott. - Mark, add vissza, az egy drága csatt, anyámtól kaptam! Hallod?! Kérem! - siettem utána, mivel ő már rég a teremben volt a helyén, de pekhemre pont becsöngettek és megérkezett a tanár, így helyre kellett mennem.

*******************************************

Ez a nap is teljesen eseménytelenül telt, minden olyan volt mint máskor. Sikerült visszaszereznem a csatot Marktól, bár kisebb fajta közelharc után, amit a fél osztály élvezettel végginézett. Megjegyzés rakott szoknyában nem érdemes ugrálni, mert arra készteti a fiúkat, hogy malac dolgokat kiabáljanak be és fütyüljenek. Sikerült végig élnem két matekot és egy bioszt. Meg fogok bukni ebből a két tárgyból, semmit nem értek. Egyébként is hol lesz szükségem a deriválásra, meg gyökökre, ha egyszer a diplomáciában akarok elhelyezkedni? Oda meg nyelv kell, az meg megy!

Mark persze vágja, neki az ilyen mindig jól ment, és van pofája kérkedni vele! Most is úgy vigyorgott, mint amikor a farkas bekapta Piroskát. Ilyenkor annyira hasonlít Alexra, hogy az már rémes. Mark a matekzseni, a másik szemét meg bioszból ász, bár szerintem csak azért, mert teszi a szépet a fiatalka tanárnőnek. Alex a híres kaszanova. Tavaly azt pletykálták, hogy megvolt neki a gyakornok csaj, bár én ezt nem hiszem el. Annak a szőke kis csajnak egy jeggyűrű csillogot a kezén, nem dobná el egy kalandért, főleg ha az a kaland Alex. Brrrr. Még a hideg is kirázz ettől a gondolattól.

Mikor végre valahára kicsöngettek Mark, Alex és még pár kosaras meg pompomos tartottunk a nagykapu felé. Bár ez a társaság nem volt inyemre, de Alex nem volt hajlandó ma elmozdulni Mark mellöl, így többi idő is követte őket. De persze Mark arany barát ő figyelt rám és folyton velem foglalkozott. Amikor pedig már nagyon elegem volt az egész, akkor képes volt pofákat vágni, vagy halkan a fülebe suttogott pár baromságot a többiekről. Mint, hogy fordítva van rajta a polója, meg, hogy kilátszik a bugyija stb. Persze ez így belegondolva nem olyan vicces, de akkor ott nagyon élveztem.

Egymást átkarolva léptük át a kaput, az én kezem Mark derekán, az ővé az én vállamon. Éppen fülig ért a vigyorom, barátom meg valamelyik haverjának magyarázott valamit, nagyon lelkesen, de ekkor megpillantottam valakit akire egyáltalán nem számítottam. Pár méterre tőlünk a diákparkoloban motorjára támaszkodva ott állt Rob és minden nézett.

Zsebredugott kézzel, kocosan és állati sexisen. Mikor meglátott engem ahogy Markot átkarolva ballagot a jobb szemöldöke azonnal felszaladt. Reflex szerüen eltávolodtam Marktól, amit persze ő is észrevett, de ez most nem érdekelt.

- Ez meg mit keres itt? - hallottam Alex eléggé gúnyos hangját valahonnét a jobb oldalam felől, de most még ezt sem érdekelt.

Itt van Rob, tényleg itt van. Hozzám jött, hogy engem lásson. A lábai remegtek ahogy közelebb sétáltam hozzá, miközben éreztem, hogy mindenki aki a környéken tartozkodik minket figyel. Nem volt egy megszokott dolog, hogy egy külvárosi bemerészkedjen ide, főleg nem motorral.

- Szia - nyögtem mikor végre megérkeztem elé. Mind két kezemmel erősen kapaszkodtam a válltáskámba, csak, hogy ne lásssa, mennyire remeg a kezem, bár a gyomrom remegését így megtudnám állítani.

- Mostanában velük mozogs - bökött a fejével a társaság felé akivel érkeztek.

- Nem, csak Mark miatt van - magyaráztam, kicsit bántott, hogy még egy hellot sem tudott kinyögni. - Tudod ő benne van a kosárcsapatban...

- Értem - vágott a szavamba, láttam rajta, hogy őt is szörnyen zavarja, hogy mindenki minkett néz. - Nos, hogy vagy? A szüleid nagyon ki voltak akadva rád?

- Annyira nem, inkább csak megdorgáltak - éreztem, hogy hadarok és mintha még egy foggalam magasabb hangszinen is beszéltem volna. Komolyan pont most kell pánikolnom? Hiszen már láttam, sőt már a suliba is eljött értem. Mindjuk akkor még együtt voltunk, de most... Tényleg mi is van most. - Rob, mi akkor most.... - meg akartam kérdezni, tudni akartam, nagyon-nagyon.

- Mit csinálsz ma délután? - vágott a szavamba már megint, de láttam rajta, hogy ő is szörnyen zavarban van. Alexék még mindig minket néztek, ebben biztos vagyok.

- Tanulok. Anyu leltároz, apu meg megbeszélésen van.

- És a bátyád?

- Ő már tegnap elhúzott otthonról.

- Akkor, mit szólnál, hozzá, ha esetleg.... nem kötelező ha nem akarsz, de mi lenne, ha elmennék érted és átjönnél kicist hozzám? Dvd-nénk, pizzát rendelnénk - el se hiszem, hogy megkérdezte. Áthívott hozzájuk, randizni fogunk, velem akar lenni! Érzem, hogy a szivem a dobhártyám mellett dobog és örületes ütemet ver.

-Benne vagyok! - vágtam rá azonnal, vörösen és vigyorogva, mire végre Rob is megeresztett egy mosolyt. Olyan helyes amikor mosolyog, ezt közölni is fogom majd vele, majd egyszer.

- Tényleg? Ez tök, jó! Akkor egy óra múlva érted megyek!

Felkapta a sisakját, a fejébe nyomta berugta a motrot és már ott sem volt. Olyan gyorsan eltünt, hogy pár pilanattal később csak a kerekek által felvert murvaport láttam. Jaj olyan boldog vagyok, hogy azt el sem lehet mondani. Rob és én találkozni fogunk. De mit vegyek fel?! Uram Isten! Nincs egy göncöm se! Azt hiszem fel kell turnom anyám szekrényét is.

- Mi volt ez? - lépett oda mellé Mark, nyomában a csöcselékkel, bár kicsit háttérbe húzodva álltak, kivéve Alexet, ő pofátlanul oda állt a másik oldalamra.

- Már megint ezzel a külvárosival nyomulsz? - kérdezte Alex tömény gúnnyal a hangjában, de most ez sem tudott zavarni, vagy idegesíteni. Rob találkozni akar velem!

- Lehet - eresztettem meg a egy mosoly felé is, amin láthatóan meglepődőtt, talán soha nem mosolyogtam rá ilyen kedvesen.

- Örülök - ezt már Mark mondta. - Sokkal nyugottab voltál mikor együtt jártatok, jó hatással vagytok egymásra.

- Szerintem is!

- Mark, hogy mondhats ilyet! Az a surmo egy külvárosi!

- És ugyan olyan ember, mint te vagy én! Csak attól mert az ő szülei nem tettek drága kocsit a segge alá, meg vastag bukszát a zsebébe, még nem kéne lenézned! - förmedt rá elég eréjesen a testvérére, mire Alex végre visszavonulót fújt, és egészen hazáig meg sem szólalt.

A banda szép lassan fogyni kezdett, mindenki ment a maga dolga után. Én pedig biztos voltam benne, hogy mostanra már az is tudja, hogy Rob eljött elém, aki ott sem volt, de valahogy most ez sem tudott érdemelni.

A hazafelé tartó uton nagyon keveset beszélgettünk. Alex mert duzzogott, én mert csak a mai találkozó és Rob járt a fejembe, Mark meg érezhette ezt rajtam, mert nem erőltette a beszélgetést, csak vigyorgott mikor találkozott a tekintetünk. Annyira imádom ezt a srácot, komolyan, isermi az összes hülyeségemet, még Robnál, sőt a szüleimnél is jobban ismer. És ő az egyetlen aki teljes mértékben támogat és mellettem ál, legyen szó akármiről.