Tudtam, hogy amint hazaérek közölnöm, kell anyuval, hogy programom van mára. De tekintve a kis szökési kísérletemet nagyon paráztam attól, hogy nem enged el. Attól is féltem, hogy Rob személyével lesznek problémái. Jó, anyu még egész rendes volt vele, és elég jól tűrte a kapcsolatunkat, de nagyon csúnyán szakítottunk, mire én napokig bőgtem, mint egy kisbaba és neki kellett vigasztalnia.

Amikor beléptem a bejáraton tudtam, hogy senki sincs itthon, mert a szüleink dolgoznak, az öcsémnek pedig minden délután valamilyen szakköre van, ha jól emlékszem ma fizika emelt-előkészítője. Komolyan mondom ez a gyerek olyan, mint egy új Einstein. Mikor meghallottam Sissy csaholását a lépcső felől, kicsit monoton módon megsimogattam, majd a telefonért nyúltam, hogy tárcsázzam anyu boltját. Azért a vezetékest hívtam, mert a lakás és az üzlet között ingyen beszélhettünk így nem a saját számlámat terheltem és anyu is utálja ha pazarolunk, bár ezt az ő szájából hallani néha kicsit érdekes.

Már éppen nyomtam volna le az utolsó két számot, amikor a lépcső tetején megjelent anyu. Egy egyszerű farmerben és egy fehér, szürke csíkos ingben, kezében sárga mappával, a fülén pedig strasszkövekkel kirakott, rózsaszín mobiljával, ami maga volt a tömény giccs, és éppen valakivel nagyon élénk beszélgetést folytatott. Haját felkötötte, de már félig lebomlott. Annyira el volt merülve, hogy engem sem vett észre, de még Sissyt sem, aki visítva menekült mikor anya véletlenül a farkára lépett.

Csak reménykedni mertem abban, hogy semmi gond sincs a boltnál vagy a leltárnál, mert ha ideges lesz, akkor száz százalék, hogy nem enged ma el, sőt lehet, hogy újra elővesz és kapok egy igazán istenes fejmosást, no meg persze egy évig tartó szobafogságot.

- Amanda szívem! Már meg is jöttél?! - kiáltott fel meglepetten és iszonyat magas hangon, drága anyukám, amit a vonal túloldalán lévő másik férfi vagy nő sejtésem szerint cseppet sem élvezhetett.

- Igen. Öhm anyuci - fogtam bele. A cél érdekében még anyucinak is hajlandó vagyok hívni, mert tudom, hogy imádja ha becézik.

- Mondd csillagom - fordult felém, amikor teljesen leért a lépcsőn, de közben még mindig a mobilon beszélt, valami elkeveredett színmintáról tárgyaltak, és arról, hogy valószínűleg az egyik eladó lop. Na puff nekem! Anyámat semmi nem idegesíti jobban, mint ha meglopják, főleg ha ezt az egyik alkalmazott teszi.

Tudniillik nálunk, az üzletben mindegyik eladókisasszony ritka szép és kedves is. Anyu mindig leteszteli őket, hogy milyen a modoruk, a viselkedésük és mennyit értenek a divathoz, hogy késöbb tanácsokkal tudják ellátni a vevőket, no ezért jól meg is fizeti őket.

- Tudod, kaptam egy meghívást, hogy esetleg, persze ha te megengeded, elmehetnénk egyik barátomhoz - nem tudtam, egyszerűen képtelen voltam kimondani Rob nevét, féltem amint anyu meghallja, nemet mond.

- Akkor Becca nem tudott elszámolni? Aha értem, nagyon sajnálatos - láttam, ahogy anyám homlokán az idegességtől gyöngyözik a veríték, teljesen fehér volt, biztos vagyok benne, hogy leesett a vérnyomása. - Rendben van kicsim, de mégis kihez mész? - kérdezte, amíg a kezében lévő dossziéból valami számlafélét vett elő.

Éreztem, ahogy a szívem felugrik a torkomba, és ott veri a tam-tamot, még a dobhártyám is beleremegett. De hát válaszolnom kellett, ha látja, hogy sokáig hallgatok és hezitálok, biztos vagyok benne, hogy rájön simlizni akarok és akkor kegyetlenül elővesz.

- Robhoz - mondtam ki nyíltan és egyenesen, végig anyut figyelve, akinek ugyan beletelt pár pillanatba, amíg felfogta, hogy mit mondtam, de amikor aztán megértette, a mappát letette az egyik kisasztalra és kinyomta a telefont.

- Al ha lehet, visszahívlak később. Szia - és már csattant is a lehajtható telefon.

- Anyu megmagyarázom - kezdtem el azonnal védekezni, vagyis csak kezdtem volna, mert a következő percben anyám visítva a nyakamba vetette magát.

- Hát kibékültetek? Annyira örülök neki drágám, jaj gyere már mesélj el mindent - komolyan mondom azt se tudtam hol vagyok és ki ez a nőszemély, aki itt örvendezik mellettem, mert hogy nem az anyám, az biztos. Bár a halláskárosodás és a sokk után, mikor alaposabban megnéztem magamnak, rá kellett jönnöm, hogy ő bizony az a nő, aki felnevelt.

- Ez azt jelenti, hogy elengedsz? - kérdeztem rá enyhén bizonytalanul, amikor elindultunk az emeletre.

- Hát persze, hogy elengedlek. Apáddal ezt már megbeszéltük tegnap este.

- Tényleg? És mire jutottatok.

- Arra, hogyha a te Robod újra megpróbál veled összejönni, mi nem állunk az utatokba. Mióta szakítottatok te sem vagy ugyan olyan. Nagyon megviselt téged ez az egész. A rémálmaid is sokkal erősebbek. Így apád is belement abba, hogy amíg a fiatalember jól viseli magát, nem szólunk bele. Én személy szerint nagyon örülök nektek, megszépülsz kicsit a szerelemtől - cirógatta meg az arcomat. - Akkor olyan szép vagy, mint egy baba! Na de mesélj már! Mi volt? Mikor hívott meg?!

- Anyu nem lehetne kicsit később, majd ha megjöttem, mert most szeretnék megfürödni és nekiállnék készülődni - próbáltam hárítani, bár még eszem ágában sem volt készülődni, de sajnos ezzel a kifogással óriási bakot lőttem.

- Igazad van! Azonnal neki kell állnunk! - indult meg egyenesen a szobám felé, míg az én fejemben egyre csak az "állnunk" szó visszhangzott!

Mire felértem a szobámba, jócskán lemaradva anyu mögött, ő már a fél szekrényemet kipakolta és épp az ideális összeállítást kereste, de láthatóan hatalmas tanácstalanságot tapasztalt. Az oka valószínűleg, hogy szerinte egyetlen ruhadarabom se felelet meg erre az alkalomra.

- Holnap első dolgunk lesz vásárolni. Ezeket a göncöket le kell cserélni - mutatott egy tetemes halomra az ágyam lábánál, amit csak most vettem észre. Anyu csak is akkor használja a gönc szót, ha egy ruhadarabot különösen ocsmánynak tart.

- De anyu! Ott van köztük a kedven pulcsim is! - méltatlankodtam, de nem hatottam meg. Nem állt le velem veszekedni, egyszerűen megragadta a vállamat és betolt a fürdőbe.

- Menj, fürödj meg és mosd meg a hajadat is, de azzal az extra ragyogás balzsammal, oké? Addig én kiválasztom a ruháidat, és kitalálom, milyen sminket dobjunk fel - mosolygott rám, mit mosolygott egyszerűen sugárzott! Az első bálom óta nem volt ennyire bepörögve. Mondjuk, meg kell jegyeznem, hogy az egy egyszerű iskolai szalagavató volt, ahova Markkal mentem el, aki kedvesen értékelte is külsőmet, de azért nem állt meg szekálni érte, pedig látta milyen kényelmetlenül éreztem magam abban a fűzős és szűk ruhában.

- De... - ellenkeztem volna, mire egyszerűen rámcsapta az ajtót, én meg csak hápogtam felé.

Lassan beszívtam a levegőt, majd kifújtam, hogy megnyugtassam magam, míg elkezdtem levetkőzni. Tudtam, hogy jobb, ha engedek, mert akkor előbb szabadulok, és hamarabb túl esek az egészen.

Beálltam a zuhanykabinba, most mellőztem a sarokkádat, minél hamarabb végezni akartam. És ahogy anyu kérte azt a bűzösen émelyítő löttyöt is a hajamra kentem, amit, talán ha kétszer használtam. Nem is tudnám igazán meghatározni milyen illata volt, az egyik szomszédunk felesége ilyen kencékkel foglalkozik, és tőle kaptam az előző születésnapomra. Bár sejtem, hogy az ötletet anyám sugalmazta neki.

Mikor negyedórával később csöpögő hajjal, erősen illatozva egyetlen fehér törölközőt viselve kiléptem a szobámba, ott a káosz már teljes és tökéletes volt. A szekrényem ki volt pakolva, szerencsésebb esetben az ágyra, rosszabb esetben a földre. Emellett anyám gardróbjának is egy része felvándorolt hozzánk két ékszeres dobozával együtt. Az egyikben a bizsukat tartotta a másikban az igazi ékszereket. Az uralkodó császárnő pedig a káosz közepén törökülésben éppen egy nadrágot nézegetett.

- Már kész is vagy? - emelte fel a fejét, a szemei csillogtak és folyamatosan mosolygott.

Bár soha nem mondta nekem, de én azért tudom, hogy a lelke mélyén egy olyan lányról álmodozik, aki oda van a divatért, akiért rajonganak a fiúk, és aki benne van az iskolai pompon csapatban. Aki szép, népszerű és kedves teremtés, amilyen ő volt régen és amilyen én soha nem lehetek, még akkor sem, ha akarnám, de a bibi ott van, hogy nem is akarok olyanná válni, mert én így érzem jól magam.

- Erre a fekete csőfarmerre gondoltam valamelyik szép felsőddel vagy arra a fehér szoknyára fekete övvel - mutatott az előtte lévő szoknyára, ami egy egész ruha volt, apró pántokkal és az alján hatalmas fodrokkal. Fogalmam sincs, honnan szedte elő, de rémlik valami arról, hogy pár hete kaptam tőle, csak én eltüntettem a szekrényem feneketlen feketelyukában.

- Azt biztos nem! - jelentettem ki határozottan, végig a szoknyát figyelve.

- De miért? - kérdezte csodálkozva, és én akkor már tudtam, hogy ő bizony azt a szoknyát akarta volna javasolni.

Legszívesebben megmondtam volna, ha akasztásra vinnének, és az lenne az utolsó esélyem a menekülésre, hogy felveszem azt a giccset, akkor is inkább a halált választanám. Szép az a ruha, nem arról van szó, csak hát annyira nem illik hozzám. A szoknyát egyébként sem szeretem, bőven sok, hogy az iskolában azt kell hordanom, a szabadidőmben had viseljek nadrágot!

- Azért... Azért, mert Rob motorral fog értem jönni és így nem vehetek fel szoknyát. Képzeld el, milyen kínos lenne, hogyha a szél teljesen megemelné a és kilátszana a bugyim - érveltem higgadtan és reméltem, hogy el is érek vele valamit.

- Lehet, hogy igazad van - szontyolodott el teljesen és egy percre megfordult a fejemben, hogy talán mégis felvehetném azt a ruhát, de szerencsére csak egy pillanatig tartott ez az őrület nálam, amíg el nem képzeltem magam benne. Brrrr! A hideg is kiráz!

- Mit szólnál hozzá, ha ahhoz a nadrághoz azt a fekete pántost venném fel, ami középen áttetsző és rózsaminták vannak rajta? - kérdeztem, csak, hogy visszahozzam a lelkesedését. Tudtam, hogy imádja azt a felsőt rajtam és ebben az egyben mind a ketten egyetértettünk, szerintem is jól állt. Sexi és egyszerre csinos volt. Sejtette a formákat, de semmit nem mutatott meg.

- Remek ötlet! - és a csillogás visszatért azokba a szép szemekbe, amikről nekem mindig Taylor jut eszembe.

Az elkövetkező egy óra abból állt, hogy anyu megcsinálta a hajam, röpke fél óra alatt, majd elkészítette a sminkemet, alig 15 perc alatt, majd még öt percig válogatott a lakásban található parfümök között, hogy kiválassza a tökéleteset. Így ennek köszönhetően, még csak a nadrágom volt rajtam, amikor megcsörrent a telefonom. Rob volt az, már itt volt értem és az ajtó előtt állt.

Anya persze azonnal le akart rohanni, hogy üdvözölje, de én szerencsére megakadályoztam. Gyorsan felhúztam a felsőmet, csak úgy véletlenül kicsit meg is túrva a hajamat, hogy természetesebb legyen, mert ez a frizura valahogy nem én voltam. Persze anyu észrevette a mozdulatot és már készült nyakon csípni, hogy újra nekem essen a hajkefével és a habokkal, de én egy macska ügyességével kibújtam a karja alatt és rohanva a bejárati ajtó felé vetettem magamat.

Az ajtó előtt egy pillanatra megálltam, hogy rendezzem a lélegzésem, egy utolsó pillantás a falon lógó tükörbe. Elégedett voltam magammal, rég nem néztem ki ilyen jól, remélem Robnak is tetszeni fog, vagy legalább feltűnik neki mennyit készültem és méltányolja.

Utolsó ellenőrzés! Táska a vállon, telefon, pénz, iratok benne. Parfüm, smink rendben, cipő a lábon. Akkor hajrá! Lenyomtam a kilincset és a lehető legszebb mosolyomat varázsoltam az arcomra, hogy mikor Rob megállt még a szava is elakadjon.